Ezúton üzenem annak az olvasómnak, aki rendszeresen egy közeli rokonomról/nak irogat a blogjában, hogy teljesen feleslegesen strapálja magát. Az illető ugyanis sosem olvassa. Bár én olvasom, sosem adom át ezeket az üzeneteket, mert süket fülekre találnának, valamint közönyre. Kezd kicsit ijesztőbe átcsapni a dolog, és szeretném, ha felfognád, hogy nem vagy része az életének/életünknek. Fogd vissza magad, kérlek, mert lehet, hogy ő közönyös, de én nem. Ezt a bejegyzést olvasva meg fog lepődni a kedves rokon, de nem bánom, csak legyen vége ennek az elmebajnak!