Ballag a medve

Kóricálunk volt otthonaink között. Net meg egyebek ürügyén. Az egyik helyről a jövő heti olvasmányainkat gyűjtjük be (jelenleg Martina Cole-ban utazom, megpróbálom inglisül, hátha nem vágom a falhoz). Kedves épp a polcot túrja, és közben ilyeneket hallok kiszűrődni a könyvek…

A vasárnapi ebédet ezúttal - meglepő módon - Fanninál költjük el. Mint már mindenki tudja, ez igen friss étel (és olcsó is). Csak azt nem értem, hogy bírják a lányok abban a tűzdorró bódéban. Én már rég hőgutát kapnék. És még kedvesek is, bár nincs foguk. Ez némiképp…

Na, csak beleerőltettem azt a cicát. Örvendek.

Ma nagy sütés-főzés lesz, ünnepi lakomát csinálok. Az már önmagában ünnepi, hogy lakomát csinálok, mert nem vagyok az a konyhatündér-típus (még a zöldborsófőzelék is bizonytalanság-érzetet vált ki). Azért megnyugtat a tudat, hogy éhen biztos nem maradunk, mert Fanni egy…

Állítólag nem 9kor, hanem már 8kor eldőltem.

Szóval Fanni. (Hülye egy név... elnézést az érintettektől, akiket Fanninak hívnak, vagy esetleg Fanniba szerelmesek, neadjisten így hívják anyukájukat vagy egyéb közeli nőrokonukat.) Ez egy non-stop talponálló büfé, amelynek évek óta töretlen a sikere. Éjjel-nappal kígyózó…

Tegnap ledőltem pár percre este 9 körül (miután betoltunk egy pulykaburgert meg egy melegszendvicset Fanninál. Milyen szerencsésen lett megválasztva az új otthonunk! Fanni gyalog 5 perc. Majd mesélek róla.). Aztán arra ébredtem, hogy éjjel 1 van, és fogat kéne mosni meg beállítani…

Ma dolgoztam, tevékeny és hatékony voltam, némi kreativitással megspékelve. Ez kellemes, most pedig megyek a dolgomra.