Ballag a medve

...de nem porainkra, hanem lelkünkben. Na, ez úgy hangzik, mint egy sírfelirat... pedig csak arra gondolok, hogy szombat van, nyugalom, békesség. Feljöttünk épp "anyóshoz", mert erre jártunk, és akkor már csekkoljuk a színdarabokat, valami eszenyisre vágyom! És megwestendeltettem…

Elköltöttem egy kellemes ebédet, közben kellemesen beszélgettem, emberi emberekkel. Elég szomorú, hogy ez már megírandó eseménynek számít, nem azért,mert ingerszegény a környezetem, hanem mert akkora bunkók itten. Ez unalmas, és megnehezíti a mindennapokat. Helyi sajátosság…

Picit gyengélkedem, és dolgozni sincs semmi kedvem. Jófej kollégák ma mind szabadnaposak, egyedül én tartom a frontot... haza kéne menni. Szundi, aztán squash. Mint a régi szép időkben.

Sikerült olyan minimálisat vágatni a hajamból, hogy én magam se venném észre. Nem baj, cél a lobogó haj, miközben fehér lovon vágtázom a horizont felé.

Ezen röhögtem ma sokat.

Azon gondolkodom, mér ridegek az emberek, meg azon, hogy mérnem elég sose az, ami van. Emberi sajátosság az elégedetlenség asszem, vagy magyar, vagy kelet-európai. Végülis leszarom, milyen, de nem pálya.

Zajlik a nap. Apró bosszúságok. Mostanában mindig ez van, ebből áll a munkanapom. Mindenki hülye, természetesen. Inkább sportolni kéne. Mindig ide lyukadok ki.

Egészen mostanáig nem volt internet, úgyhogy kénytelen voltam dolgozni... na de most... Tegnap megnéztük a híres Volvert, és frankón nem értem, mitől olyan kurvajó film ez. Nem mondom, hogy rossz, de igazából semmi különleges élményt nem okozott. Lehet persze, hogy nem voltam…

Eztet meg nem bírom nem feltenni. Tudom, tudom, régi és gagyi vagyok... ez egy ilyen nap.

Most ezt a számot hallgatom sokat, ez is az O-féle válogatás-sorozat egyik eleme. Az 54 egyik betétdala, és én valamiért kedvelem azt a filmet. Jó a hangulata, na.