Ballag a medve

Tegnap ismét rájöttem hogy hinni ugyebár hol is kell? Igen, abban a csúcsos építményben,aminek kereszt van a tetején. Már ha katolikus az ember. Na mindegy, arra próbálok kilyukadni, hog téveszme volt részemről, hogy már nem köll dolgozni. Fejfájásig excel, sajnálom is magam…

Mostanáig exceleztem, így a nap hátralévő részében nem kívánok semmi hasznosat csinálni (természetesen ha a főnökök is így gondolják). Jól esett, de elég volt. Mert ugye jóból is. De felélénkült tőle az agyműködésem, és emiatt sokat beszélek ma. Már-már harsány…

Most jöttünk vissza a kollégáimmal a kínai étteremből. Elég jól szórakoztam, mikor az egyikük a következőképpen rendelt: "egy csípős fosatóst kérek."

(munka)kedvetlen vagyok. A "Lassú válogatás Bab" című cédét hallgatom (compiled by O), mindenféle sírós George Michael meg R.E.M. számok vannak rajta, meg még csomó minden, amit elfelejtettem, és kellemes meglepetésként fog érni, mikor felcsendül. Éhes vagyok, de nincs kedvem…

Az iskolai előadáson odahajol az egyik szülő a másikhoz: - Maga szerint az a gyerek a bal oldalon fiú, vagy lány? - FIÚ! - Honnan tudja olyan biztosan, ön az apja? - Nem, az anyja!

Ez egy szemkidüllesztős nap. Úgy érzem már, mintha az asztalra lógna a szemgolyóm, és viszket a szárazságtól. Lehet, hogy megöntözöm. Valaki ríkasson meg! Vagy ringasson. Vagy riogasson. Enni is kérek.

Most kicsit visszarázódom a sport-life-ba. Tegnap aerobik, ma squash, és így tovább. Ez jó a lelkemnek, ha már a testem így is, úgyis (za)bálna.

Közelgő születésnapom alkalmából szeretném kiegészíteni a konyhai eszköz-készletemet néhány praktikus és vidám, színes darabbal.