Ballag a medve

Tegnap gyakorlatilag összeestem a melóhelyemen, annyira szarul lettem. Fránya mensi. Szaladtam is haza, jobb az otthoni vécét ölelni. Ez már nagyon távol esik a normalitástól véleményem szerint. Sose tudom, ciki-e erről blogon írni, de végülis csak leírom, mit csináltam tegnap.…

Jövő héten babanézőbe vagyok hivatalos. Egy volt kolléganőm párhónapos gyermekét fogom megtekinteni. Jóban voltunk a kolléganővel, meg egy másikkal is, csak (részben) az szab gátat a barátságunk elmélyülésének, hogy lassan 3 éve ismerjük egymást, és azóta ahányszor…

Tekintettel a hétvégi hihetetlen dugókra, végre rávettem magam a munkahely biciklivel történő megközelítésére. Röhejesen büszke vagyok magamra, pedig röhejesen 15 perc alatt ideértem. Még gyakorolni kell, hogy ne koszoljam össze a nadrágomat. Meg attól is féltem, hogy jól…

Hát, letöltöttük és megnéztük. A végére már nagyon nehéz volt figyelni. Ez kábé az ezredik film, ami arról szól (nekem legalábbis), hogy de beteg Amerika, meg a civilizáció, meg mindent lehet, ezért semmise jó. Akkor már Rekviem egy álomért vagy valami! Marhára nem éri…