Ballag a medve

Vacsorakészítéssel pepecselek, közben egy régi Deep Dish mixet töltök (Toronto), ami megvolt anno, míg kölcsön nem adtam... Közben Goldfrappot hallgatok. Tulajdonképpen nem rossz, de nem az én zeném. Inkább Tilláé, aki többé-kevésbé ritmusra csipog háttérvokál gyanánt.

Amúgy lelkileg szépen feltöltött ez a hosszú hétvége. Most egy ideig kedves, türelmes, magabiztos és vidám leszek (azért nem hiszem, hogy ez karácsonyig kitart, de az eddig felsoroltak mellett optimista is vagyok). Most pedig jól hazamegyek.

Ehhez is hozzá kell megint szokni. Hogy "éjjelig" húzzuk az igát. 5 óra van és koromsötét, leszámítva a szemembe világító neont. Sebaj, ilyenkor legális a melankólia. Pedig még nincs hideg, és jópár színes levél lobog a fákon. Snowboardozás gondolatával vidítom…

Most fedeztem fel ezt az oldalt, aki szereti a design cuccokat, már biztos rég felfedezte. Nekem új. (Most ezzel nem azt akarom mondani, hogy én nem szeretem. Áh, ezt már sosem magyarázom ki.)

Az az egy vigasztal, hogy a többi irodakukac sorstársamnak se lehet most jobb... Viszont reggel hallgattam a Candy cd-t, és meglepetésemre a 7. szám a Greece 2000 volt... Hát feldobódtam!