Ballag a medve

Még mindig a hideg ráz a tegnapiaktól. Képtelenség feldolgozni.

Soha életemben nem vonultam. Tulajdonképpen eszembe se jutott. Idén suhant át először az agyamon, hogy talán kéne, annyira feldühített a sok megfélemlítési kísérlet. Végül abban maradtunk Barátnőmmel, kimegyünk bicajjal, és kívülről megnézzük... Hát rohadtul félelmetes…

ez volt a kedvenc bonanza-számom

most pedig ezt nézzétek

Uh. Ma is volt szigetkörbefutás K-val. De mintha ólomból lettünk volna. Én már az egynegyedénél hányni akartam, csak nem mondtam, aztán a háromnegyedénél már mondtam is (de persze szájhős voltam megint, nem hánytam). Közben olyanokat mondtunk, hogy nem baj, ez most lassú kör…

Na felkapott lettem, holnapra is hívtak interjúra. Kaptam is utána megerősítő e-mailt  a találkozó helyszínéről és időpontjáról, igen barátságos "Kedves Edit" megszólítással. Persze véletlenül se hívnak Editnek. Gondolom, Edit az utánam következő delikvens.

Fáradt vagyok. Tegnap egész nap rohangásztam, szó szerint is, mert volt benne egy szigetkör. Aludni se tudtam, ma munka (viszonylag nyugis), hazafelé minden elment az orrom előtt, még a lift is. De holnap állásinterjú, már rég voltam, kár lenne kijönni a gyakorlatból... meg ma…

Egyébként pedig magamra eröltetem mától a pozitív hozzáállást, hátha elhiszem egy idő után. Ugyebár így működik állítólag az amcsi keep smiling is. Adok neki egy esélyt, és ide is írom, mint a fogyókúrát írnám, ha fogyóznék, mert ha már nagydobra verem, égő nem…

Ha már a csajom kirakta a blogjára doktor addison képét, én is mutatok vmi szépet, avagy mért szeretjük a női teniszt?