Ballag a medve

Holnap végre beindulnak az események. Kicsit izgulok. A felmondás miatt is. Megint mennyi minden történik.

Ma megtekintettük 2 napja született "unokahúgainkat", azaz 2 db, babszem formátumú dobermann kölyköt. Elképesztően kicsik, és a repertoár sem túl nagy: mozdulatlanul fekvés, szopizás, vagy "nyüsz nyüsz" hangok hallatása, miközben büszke anyjuk gurigázik velük…

Nem elég, hogy itt kell ülni és dolgozni, még a Dallast se látom. Igazából nem panaszkodom, csak egy kicsit, megszokásból. 

Közben az ajánlat is megérkezett, felülmúlta az elvárásokat (bár pesszimista-realista vagyok). Hétfőn aláírok, kedden felmondok. Deizgi.

Szerintem amúgy mától van tavasz, és nem csak a lelkemben, hogy írjak valami nyálasat.  

Egész mostanáig félhalott voltam a fáradtságtól, mert tegnap megint voltunk olyan buliban, ami tele volt "szelebbel" (zimánylinda őszinte sajnálatomra nem volt ott), és 80-as évek hangulat volt, lángos, csalamádés hambi, erika szí koncert. Igazából nem volt rossz. Pedig…

Konkrétan páros lábon ugrálok. (Illetve most leültem, hogy gépeljek.) Megkaptam az állást!!!!!!!  Énénén Ajánlat a napokban várható, jóvá van hagyva minden. igenigen kösz a drukkolást perspektivikusmunkajópénzértközel széttépem a "cég bohóca"…

Ma az jutott eszembe, hogy állítólag jó feleség lennék Afrikában. Ezt egy kameruni fiatalember mondta, akivel 3 hónapig laktam 1 bentlakásos iskolában, ami alatt 1 szót sem váltottunk, csak (szerintem) gunyorosan nézett. Aztán mikor ki-ki hazament az országába, írt nekem mailt,…

Még mindig nem hívtak a w betűsök, úgyhogy gondolatban már fogalmazgatok egy gyepápolási eszközzel történő szexuális aktusra buzdító levelet. Persze nem.  

A nap álláshirdetése - én nagyon röhögök.