Ballag a medve

Egyszer, ha gazdag leszek, és eljutunk végre Londonba, és lesz új bojlerem, konvektorom, autóm, sok szép ruhám, megnéztem a Fülöp-szigeteket, Chilét és New Yorkot (meg Japánt és Ausztráliát, a sorrend is maradhat), akkor veszek magamnak egy igazán jó biciklit. Viszek magammal…

Egyszer, ha gazdag leszek, és eljutunk végre Londonba, és lesz új bojlerem, konvektorom, autóm, sok szép ruhám, megnéztem a Fülöp-szigeteket, Chilét és New Yorkot (meg Japánt és Ausztráliát, a sorrend is maradhat), akkor veszek magamnak egy igazán jó biciklit. Viszek magammal…

Idén ezúttal direkt szeretnék menni a Critical Massre. Tavaly úgy volt, hogy nem tudtuk, hogy van, de pont akkor mentünk pont arra, pont biciklivel. (Ezt a pride-dal is el lehetne játszani: pont akkor menni pont arra, pont mikor buzik vagyunk)

Nyomasztódom. Nyomaszt, hogy itt a végsőkig frocliznak apró, ovis módszerekkel. Nyomaszt, hogy nem megyünk májusban Londonba, mert a zújmunkahelyen mindössze 1 elutazós program van, ami kötelező, és persze PONT AKKOR van, amikorra a jegyet vettük. Bármikorra máskorra vehettük…

A dolgok néha maguktól megoldódnak. Még meg sem fogalmaztam magamban teljesen, hogy milyen hanyag vagyok, amiért hagytam kifogyni az ablakmosó folyadékot a tartályból és most hogy mosom le, amit szétkentem a lapáttal, mikor öklömnyi jégdarabok kezdtek hullani, majd vízfüggöny vett…

Igazán kiváló volt a nyusziszünet (leszámítva a kritikán aluli Ösztosokk bulit).  Az kevésbé kiváló, hogy a recepción ülök ÖNSZÁNTAMBÓL, mert már nincs gépem, nincs helyem, és már a telefonlistáról is levettek. Itt legalább van net és nem unatkozom, mert székrekedéses…