Ballag a medve

Tegnap dobermann-óvoda volt, mert az immár 1 hónapossá serdült kicsik mellett volt vendégségben egy "nagy", 2 hónapos (na meg persze a megfontolt mama). Úgyhogy volt földön ülés, gügyögés, gyömöszölés és röhögés, mikor valamelyik kicsi megbotlott a szőnyeg…

Az is van, hogy van ez a Miért éppen Minnesota, és tök jó. Mondjuk Bridget Jones három, de ez engem nem zavart, kikapcsolt, és röhögtem-sírtam a pontosan kiszámított dramaturgia mentén. Miikor ilyen kell, akkor ez pont ilyen.

Ez mekkora érdekesség már. Legalábbis nekem tetszett. Jól ki is töltöttem, és pont az jött ki, amit gondoltam, hogy ki fog.

20.15-kor hagytam el az irodát. Kicsit vigasztalt, hogy 20.20-kor már itthon is voltam. Holnap szerencsére nem kell mennem a céges vacsira. Multi áthúzottegyenlőségjel magánélet. De nem általánosítok az első héten. Még mindig szerencsésnek érzem magam. Maradjon így! (Már…

Ma csaptunk egy ebédet az érkezésem örömére egy jófajta étteremben, még bort is ittunk. Mármint a zújmunkahelyen. Most már az kezd aggasztani, hogy még mindig mennyire nem értek semmit, és hülyének érzem magam. Ez persze normális a 2. nap, de már túllennék ezen az időszakon.

Annyi inger ért ma, hogy nemtom feldolgozni. Pedig nem történt semmi.

Nah. Megvolt az 1. nap. Eddig nagyon pozitív. Az emberek jó fejek, még a humoromat is érteni látszanak (vagy nagyon udvariasak); a munkakör érdekes és perspektivikus, a munkakörülmények az iparágra jellemzően ideálisak. (Mindenkit üdvözöl az új laptopom.) Vagy csak kellőképpen…