Ballag a medve

Futottam szigetkört, megcsináltuk a prezimet, felköszöntöttük az anyákat, és letöltöttem 4 rész south parkot, spanyolul bazdmeg.

Ez a Stahl nevű projekt minél többet figyelem, annál jobban idegesít. Annyira hiteltelen kamu. Elkészítettem a csokispudingját, és ehetetlen lett. Barátnőm szerint mindent agyontejszínez. Úgyhogy most pikkelünk rá.

Juhi, Roxette koncert megy a story tv-n!

Tespedek. Most is, meg általánosságban is. Most pont ráérnék elmenni futni, az időjárás se nyújt kifogást. Annyira, de annyira fáradt és lusta vagyok és nehéz hetem volt és munkát hoztam haza és hétfőn prezentálnom kell (az agenda szerint 1 órám van. basszus 2 hete dolgozom…

Most akkor tényleg öregszünk-e? A mai társas összejövetelen 2 kismama is volt (velem egykorúak). Az egyiknek múlt vasárnapra volt kiírva, csak a baba még jól érzi magát odabent. Az mondjuk vicces volt, mikor egyszerre akartak bemenni az ajtón, de nem fértek be.

Tilla ma 2-szer önként és dalolva beesett az ágy mögé, Tódi pedig vedlési szezont tart, és apró-pici sárga pelyheket juttat a lakás legtávolabbi pontjaira. Nagy örömünkre.

Későn érő típus vagyok. 3 év blogolás után végre készítettem blogger mail címet, hogy széles körű (muhaha) blogos szociális kapcsolataimat könnyebben ápolhassam. iksz.chill@gmail.com.

A kezdet után eljutottunk a kezdeti nehézségekig... nem érzem, hogy megfelelő választ kapnék a kérdéseimre, ami miatt eléggé elveszettnek érzem magam. Szerintem kommunikációs nehézségek, összeszokási problémák vannak. Az is lehet, hogy ezeket csak én veszem észre és parázom…