Ballag a medve

Rovatot indítok itt a blogban, a még teljesebb önkifejezés és az olvasók kínzása szellemében. Fájdalmas képrejtvények lesznek, amiket ráadásul én fogok rajzolni. Meg lehet fejteni, vagy szidni anyámat kommentben. Íme az első.

Még mindig nincs új konvektor, mert a konvektoros bácsi kétszer eltűnt, és mikor harmadszor hívott, hogy akkor mégis jönne, akkor én mondtam neki, hogy "köszönöm Uram, ne jöjjön, mert Ön több ízben megbízhatatlannak bizonyult", és nem tudom, hogy most hülyepicsa…

Ma volt értékelésem a melóba. Dicsértek. Örültem, de nem áll össze az egész az extra idegállapottal. Nyilván bolond vagyok. Mindegy. Új ruhák kellenek, ez a lényeg. Amióta slank vagyok, minden lóg rajtam. Minden mindennel összefügg.

Pár napja érzem az ősz-szagot. És rájöttem, hogy szeretem. Tavaly ősszel találtuk a lakást. Az egész környéken bokáig jártunk a falevelekben, sütött a nap, és örültünk, hogy végre egy ígéretes pecó. Még az ingatlanos tenyérbemászó stílusa sem ingatott meg. Ősszel van…

Az milyen vicces, hogy az apukám ír egy posztot egy blognak, ki is teszik, kap vagy 100 kommentet (a szokásos kurvaanyád - teljesen igazad van skálán), majd a végén annyit válaszol, hogy oké oké, de mi a az a "posztoló"?

Itthon. A kocsiablakot, úgy néz ki, olcsón megússzuk (éljen a casco). Mekkora mázli, hogy nem lopták el, azóta ezt hajtogatjuk.