Ballag a medve

Úgy hozta a véletlen (meg a kánikula), hogy lementem a szüleimhez a Balatonra, és pont jöttek hozzájuk vendégek, egy kedves, korukbéli házaspár. Velem is nagyon akartak beszélgetni, és olyan magasröptű kérdéseket tettek fel, hogy hogyan tudnám megfogalmazni a generációink között a különbségeket, illetve hogy mire használom a számítógépet (??). Ez néhány fröccs után nekem sok volt, konkrétan semmi értelmes nem jutott eszembe, aztán valahogy mondtam, hogy pl. sorozatokat töltök le (a számítógépes kérdésre szánt válaszom volt, nem a generációs különbségekre, bár arra sem rossz). És akkor megkérdezték, hogy milyen sorozatokat. Amik eszembe jutottak: L word, Orange is the new black, Walking dead, de nem mertem mondani egyiket sem, mert hátha megkérdezik, miről szól. Végül mégis mondtam a Walking deadet, és hogy zombi apokalipszises, ezzel sikerült befejezni a témát.

A legújabbat pedig nem is mondtam, amire rákaptam: ez a Masters of sex. Arról szól, hogy van egy csávó az ötvenes években, aki nőgyógyász, és rájön, hogy sokat tudunk ugyan a születésről, de ami azt megelőzi, azaz a szexről szinte semmit, és ez milyen frankó kutatási téma. És elkezdi kutatni a témát ember kísérletek formájában. Azaz szexelő párokat és magánszemélyeket figyel meg, és rendszerezi a tapasztaltakat. Nyilván kellemesen beteg sorozat, bár elvileg igaz történeten alapul, de tök érdekes, főleg az akkori prüdéria korszakában.

Hát ezt szerencsére nem kezdtem el ecsetelni a vendég házaspárnak. Bár lehet, hogy ők is nézik.

Kedves naplóm, lassan wakeboard napló leszel, ami gondolom, mind a 9 olvasóm számára teljesen érdektelen téma, de akkor is elmondom, hogy ma is voltam wakeboardozni. A tegnapi borda sérülést ma reggel alig éreztem, úgyhogy kimentem, azzal a céllal, hogy megpróbálom a switch-et. Ennek az a légyege, hogy menet közben lábat váltok, azaz ha eddig a bal láb volt elöl, akkor átcserélem a jobb lábra, aztán vissza. Ehhez jobb egy simább talpú deszka, mert az kevésbé stabil, amitől eddig nagyon féltem, de a tegnapi, wake skate-es élményem meghozta az önbizalmam (annak tök sima a talpa, és rajta maradtam).

Na hát ehhez képest, az első indulásomnál új sajogni kezdett a bordám, mintha belerúgtak volna, szóval kicsit elment a kedvem a switch-csel való kísérletezéstől. Inkább csak kanyarogtam, beletettem a kezem a vízbe, meg ilyenek, mert tényleg sokkal könnyebb irányítani. Egy pici hullámon még ugrottam is egy egészen kicsit.

Szóval jó volt, mert szívós geci voltam, és csodálom a fejlődést, ami abban mutatkozik meg, hogy az izomzatom tegnapról mára tudott annyira regenerálódni, hogy igazából nem zavarta a teljesítményemet. Bár az is lehet, hogy a nagyobb fájdalom elvonta a figyelmemet.

Legközelebb a futásról írok, hogy ne legyen ilyen egyhangú. Esetleg a sorozatokról, most megint találtam egy újat, de nem mondom meg, melyik az.

Ma újabb lépcsőfokhoz érkeztem a wakeboardozásban: kipróbáltam a wakeskate-et. Ennek az a lényege, hogy nincsen rajta semmilyen kötés, csak egy gumi borítású, könnyű, viszonylag kis méretű, sima deszkán állsz. Azért ajánlotta az oktató fiú, mert így nyilván sokkal nehezebb, de kényszerít a helyes mozdulatokra és súlypont tartásra, és kis gyakorlás után sokkal jobban fog menni a "rendes" wakeboard.

Azt hittem, lehetetlen rajta maradni, de a harmadik próbálkozás után körbe mentem, ami elég menő érzés, és adott némi önbizalmat. Kicsit olyan érzés, mintha vízen járnék. Az első 2 próbálkozásnál viszont akkorákat estem a bordámra, hogy szerintem holnapra meghalok a fájdalomtól. Pedig holnap is akartam menni. Hátha elmúlik addig (úgyse).

Rég voltam moziban, és rég láttam ilyen nyomasztó filmet, mint a Fehér isten. Szemem se rebben szinte, ha nőket kínoznak egy filmben, de a kutyákat lécci ne. Persze fikció, és a forgatás alatt egy ebnek sem esett bántódása, sőt, a menhelyről származó szereplők nagy részét hazavitte valaki. De akkor is borzasztó durva. Nagyon egyben van amúgy a film, érdemes megnézni. Egy werkfilmet is látnék. Bárcsak lenne egy ilyen kutyám. Mint a hátsó kis fehér. Ilyen cuki nincs is.

Naná, hogy milyen jò film a Rain man, el is felejtettem. Milyen fiatal volt Tom és Dustin. A csaj pedig ugyanaz, mint a Nagy durranásban Charlie Sheen csaja, Ramada. 

Ezek vannak ma este. 

Felvonultam tegnap. A rendőrök nagyon komoly munkát végeztek, a Kossuth téri metrómegállótól végig jelen voltak, az ellentüntetőkből szinte semmit sem láttam, és a balhékról, amik voltak, csak a sajtóból értesültem. Belülről egy teljesen nyugodt, jókedvű gyülekezés volt. Kisgyerekek, fiatalok, idősebbek. Részeg/drogos embert nem láttam, kihívóan öltözött embert sem, szinte már unalmasan szürke volt mindenki. Jó, volt egy srác, akin 20 centis tűsarkú cipő volt, ez inkább csak nem praktikus, de aztán később láttam papucsban, a cipőt gondolom, eltette a hátizsákba.

Egy Szigetre menő HÉV járaton sokkal több a botrányos külsejű/ittas/bunkó/félelmetes ember, mint itt. Nem tudom, mire számítottam, de erre a jámborsági szintre biztos nem, és nagyon abszurd, hogy ekkora cécó van abból, hogy pár ezer normál külsejű ember szombat délután átsétál zenére a város A pontjából B pontjába.

Mindenki kapott szivárványos zászlót, kitűzőt, matricát, legyezőt stb., amit lehetett lobogtatni, aztán a távozásnál mindenkit megkértek, hogy dugja el ezeket, mert vége a kordonon belüli nagy szabadságnak. A testi épség többet ér, ez egyértelmű, csak borzalmasan szomorú ez. És amit ilyenkor mindig hozzáteszek: a kordonon kívülről mocskosbuzizók nagy része recskázik a leszbi pornóra. De az ugye más.

Jó élmény volt, megyek jövőre is.

Az az óriási problémám, hogy konkrétan az összes ruhám lóg rajtam a fogyás miatt, és rajtam kívül a világ összes nője boldog lenne ettől és rohanna shoppingolni, de belőlem szerintem hiányzik a shopping-gén, nincs kedvem az egészhez, ráadásul mindig 2-szer kell fordulnom a próbafülke és a bolttér (?) között, mert a szem-mértékem a régi testképemnél tart, és fárasztó az egész, mert a próbafülkében úgyis márványos lilásnak tűnik a bőröm a szar fény miatt, meg  különben is pénzkidobás, mert úgyis visszahízom, mert kishitű is vagyok, szóval én tényleg más vagyok, emiatt is fel kéne vonulni, kiállni a shoppingolni nem szerető nők elfogadásáért, vagy kérek egy stylistot.

Macera az egész és drága is, pont, mint a foghúzás.

Valamiért idén megfogalmazódott bennem, hogy el akarok menni a Pride felvonulás részére. Soha életemben nem voltam még, illetve abban az évben, mikor a legdurvább tojás dobálás volt, Barátnőmmel "kívülről" megnéztük. Az nagyon rossz élmény volt. Most már úgy érzem, nem gáz, félni sem kell, és sokan azért is kimennek, mert elegük van a sok szarból, ami van, a buzi-témán kívül is. Jó élmény lenne. Barátnőm nem akar jönni, meleg barátaink nem nagyon vannak/kisgyerekesek, egyedül meg kurvára nem fogok menni, szóval mindegy végül is. Az új kedvenc idézetem pedig: "engem nem zavar, ha felvonulnak, amíg a 4 fal között teszik", hát majd vonulgatok itthon, a nappaliból a hálóba és vissza :)

Annyira fantasztikusan durva, hogy van olyan (amerikai) cég, ahol van külön LMBT szakosztály, és a Pride alkalmából kiadtak egy könyvecskét, amiben az érintettek leírják személyes coming out élményeiket, meg hogy milyen nagyszerű, hogy a munkahelyükön teljes támogatottságot élveznek, mindezt persze névvel, fotóval, senior director jellegű pozíciókban, nem tudom persze, a hétköznapokban mi a helyzet mondjuk New Yorkon kívül, de azért rohadtul messze vagyunk mi még ettől. Mondjuk én sem teszek semmit, esélyt sem adtam a környezetemnek, szóval minek ugatok. Prájd felvonuláson sem voltam soha.

Nagy fába vágtam a fejszémet - ebből is látszik, hogy bírom én a kemény munkát -, elkezdtem nézni a Trónok Harcát. Csomóan mondták, hogy nekem biztos tetszeni fog, mert aki a Gyűrűk Urát szereti, az ezt is. Így 4 rész után őszintén nem tudom, miben hasonlít a 2, azon kívül, hogy van benne törpe meg a Boromirt játszó színész. Az egyik egy lélekmelegítő tündérmese (nyálasan szólva), a másik meg a klasszik baszós-kardozós. Nekem egyelőre unalmas, bár némileg feldobja, hogy van benne csomó mell, de azért ez kevés. Azt is mondják, hogy az első 2 évad nem olyan izgi, de majd utána igen, de kinek van nettó 20 órája az "előjátékra"?

Nem tom mi legyen, a Breaking Baddel is ez volt pont.