Ma is vásárra vittem a bőrömet. Furcsa érzés, ha az embert a volt évfolyamtársa "interjúztatja", de mint kiderült, nem maga alá, hanem magával 1 szintre keres embert. Így kisebbedett a kisebbségi komplexusom. Gyenge angolom dacára nem ítélem túl negatívnak a helyzetet, már-már elragadna az optimizmus, ha alkatilag képes lennék rá...
De nagy a verseny, mint tudjuk, estébé estébé, meg honnét tudjam, jó lenne-e ez nekem? Anyagilag mindenképp, a pozíció is előrelépés... a napjaim minősége sem hiszem, hogy negatív irányba változna azáltal, hogy nem ülnék napi 6-7 órát a chat előtt, és esetleg megismerkedhetnék a sikerélmény fogalmával. Szóval mért ne? Na jó, előbb nekik kell dönteniük....
És ma Rózsaszín Párduc!!! Hurrá!! Veled, Édes!!!!!!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.