2006.05.07. 17:57 dormany
Megjártuk a temetőt (ahogy apukám mondja: temcsit). Igazából jó volt. Sütött a nap, lombos fák árnyékában pihentek az emberek, és azok maradványai. Ez tán morbidul hangzik, de a temetőben mindig érdekes, sajátos gondolatok rohannak meg. A sok név és évszám... elképzelem, melyik ki lehetett, milyen korban élt, ott nyugszik-e mellette a férje/felesége. Mindig kiráz a hideg az életben lévők félkész sírjaitól. Pl. Gipsz Jakabné, 1930 - ...... magyarul Gipsz Jakabné előrelátó és takarékos nőszemély. Lehet, hogy ez vitte Gipsz Jakabot a sírba...
Aztán virágokat helyeztünk el, gazoltunk kicsit, és nyugodtan, lehelletnyit szomorú, merengős, melankolikus hangulatban hazajöttünk. Ilyen is kell.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.