Ballag a medve

Na, bejelentettem ideiglenes elköltözési szándékomat... Hát, megint összedőlt a világ. Sírás-rívás, hüppögés. Részben azért is, mert kiröppen a kicsi gyerek is, ők itt maradnak kettesben, és félnek, hogy vajon mit kezdenek majd egymással. Meg ugye hiányozni fog nekik becses társaságom, szórakoztató és kellemes egyéniségem is :))) de a kiborulás fő oka tudjuk, hogy micsoda. Kíváncsi lennék, meddig tart ez még náluk. Mégis mit gondoltak? Mi lesz? Számomra ez fárasztó és terhes, nem akarok anyaszomorító lenni a világért sem, de nem fogom megtagadni önmagamat senki kedvéért, az anyáméért sem. Ezt ő sem kívánhatja. Tudom, az idő majd segít, eddig is segített már egy icipicit, de ennél több segítségre lenne szükségem.... na mindegy. Az külön szomorú, hogy már nem tudom ezt olyan mélyen átélni, inkább csak megvonom a vállam, hogy hagyjanak mááá. Lepereg.