Ballag a medve

Szervusztok Olvasók! Na, túlestem az első napon. Igazából elég pozitív, leszámítva, hogy kb. annyira éreztem magamat magányosnak, mint egy rossz nyári tábor első napján. Szerencse, hogy ez csak napközis tábor, este már haza lehet menni. Szóval a napom első fele azzal telt, hogy rákerültem a futószalagra, ami ment a maga útján, és időnként egy-egy kar kinyúlt, hogy rámcsavarja a kupakot, vagy felragassza a címkét. És persze csurig töltsön valamilyen habzó itallal, mondjuk sörrel. És én, a szegény, reggel még üres és mindenre nyitott üveg a délutánra megteltem, kicicomáztak, piacképessé tettek. Bár ez persze nem igaz, mert egyelőre nem voltam hasznos termelője a vállalatnak. Csak tátottam a számat, és próbáltam tájékozódni az épület-és emberrengetegben. Ez egy hatalmas cég, vagy 500 ember dolgozik ott. Bemutattak egy csomónak, hamar elvesztettem a fonalat, csak édesdeden mosolyogtam. Holnap már lesz asztalom, számítógépem (jesssz!), mobiltelefonom, hozzáférésem, jelszavaim. Meg - gondolom - munkám is.