2007.02.05. 14:23 dormany
Tér
Szerencsés vagyok abból a szempontból, hogy mindig olyan helyen laktam eddig, ahol senki szájába nem láttam bele. A szülői ház ugye szép panorámás volt. Az 1. számú albink ablaka előtt is nagy tér volt, teljes szélességében láthattuk a Penny Market csábító piros-sárga színkavalkádját.
A nyomasztó "nénis" kecóban is csak akkor láttuk a szemben lakót, ha kihajolt (volt ott egy fehér kardigános néni, mindig az ablakban ácsorgott reggelente), most pedig nem mást látunk, mint a Dunát, a Margitszigetet, kicsit kihajolva a Láncidat, Parlamentet, Szabi-szobrot... szóval szerencsés vagyok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.