2007.02.20. 13:59 dormany
Béla, Kálmán, Vil(la)mos
Hát igen, visszatértem a büdös lehelletek, vádliba préselődő szatyrok, fél buszt elárasztó kisiskolások világába. Reggelente ülök a buszon (mint majom a köszörűkövön), ami úgy ráz, hogy néha attól félek, kiesik az összes fogam. Rádiót hallgatok a telefonomon (korábban el nem tudtam képzelni, hogy valaha kihasználom ezt az igen remek funkciót), és sokat bámészkodom, sose látott mellékutcák gettósodott házsorait nézegetem. Amúgy mindig is szerettem bámulni az embereket. Most is arra jutok, hogy nyomi, csúnya, büdös és szerencsétlen alakból meglepően sok van.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.