2007.06.16. 16:08 dormany
Érdemes volt felkelni! Visszamentem gyerekkorom egyes helyszíneire, és meglepően sok emlékem jött elő. Mennyi mindent felejthettem így el, ami attól még ott van a tudatalattimban és formál? Például megmaradt a kenuzás technikája... nem mintha bonyolult dolog lenne. Jól lesültünk, nézegettük a vadkacsákat, a békákat, áteveztünk a most épülő M0 híd alatt (aminek végül nem Charles Bronson-híd lett a neve, de nem emlékszem, micsoda). Aztán ettünk hekket meg fagyit. Ég a vállunk és hullafáradtak vagyunk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.