Az történt, hogy végre felszerelték a tükröt az iroda női mosdójában.

Az ember lánya ennek örül, főleg ha több hétig nélkülöznie kell ezt az alapvető kényelmi és biztonsági eszközt, és vagy zsebtükörben ellenőrizgeti a sminkjét/frizuráját, vagy a kolléganőit zaklatja egy-egy önfeledt szemdörzsölés után (te Juci, nem kenődött el?).

Épp kezdtem roppantul élvezni a jól felszerelt fürdőszoba magányát (open officeba kényszerülve ritkák az olyan pillanatok, mikor nem lát/szól hozzám senki).

Pont azt vizsgálgattam, milyen hosszú már a hajam, különösen ha kicsit hátravetem a fejem és féloldalasan nézem (közvetlenül azután, hogy kipróbáltam, milyen szögből tűnök a legsoványabbnak/legdagibbnak, illetve belátni-e a dekoltázsomba, ha előre hajolok), mikor az egyik kolléganő benyitott. Erre a lehető legrosszabbul reagálva összerezzentem, és próbáltam úgy csinálni, mintha épp befejeztem volna a kézmosást.

A jelek szerint látszott rajtam a zavar, mert a kolléganő furcsán nézve csak annyit mondott: "bocsánat", majd beiszkolt a legközelebbi vécébe. Ezen mosolyogtam utána egy darabig.