Azt hittem, közömbös, esetleg feelinges, mert ugye a régvolt 90-es évek, tini korom stb. De rá kellett jönnöm, hogy kifejezetten utálom és idegesít. Pedig minden adott volt: az élőzene (?) varázsa, énekesnő (néger helyett hamis), kellemes részegség. De valahogy nem bírtam. A Sing Hallelujah-nál pisilni mentünk, a Nemtommelyik Híres Számnál pedig haza.
Elég volt, meg ugye a Freestylers emlékek... akartam feltenni egy számot Andrewt-nek, de valamit elbénáztam, majd ha lesz időm, elpepecselek vele. Mégiscsak britek, illene ismerned:)
Most beszédülünk az ágyba, holnap elvileg munka vagymi. Long Island sajátos hatása a jövőben nem figyelmen kívül hagyandó!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.