Tegnap a frászt hozták rám. Történt ugyanis, hogy kaptam egy írásos határozatot arról, hogy mivel Breki átiratása nem történt meg a megadott időkereten belül, így 3 napon belül adjam le a rendszámot meg a forgalmit, mert büntiből 4 hónapra kivonják a forgalomból.
Az első rosszullét után O-val megpróbáltuk összeszedni kronologikus sorrendben a kölönböző okmányirodákban végigjárt kálváriánk eseményeit. Este tartottunk egy Fellebbezésíró Meetinget barátnőink támogatásával (Barátnőm spagettit is főzött közben).
Sikerült egy igen frappáns és meggyőző irományt kanyarítani. (Az ember már az 5. sor után sír vagy kárörvendően röhög azon, hogy hogy lehet így megszívni). Aztán O ma a telefonban vázolta a szitut, és a KÉSZSÉGES hölgy (nem irónia!) azt mondta, hogy hát ez tényleg nagyon durva és nem a mi hibánk, úgyhogy holnap reggel FÁRADJUNK BE, és SORON KÍVÜL átírják az autót. Hihetetlen! Már gondolatban éhségsztrájkba kezdtem Brekihez láncolva.
(Az külön vicces, hogy benne volt a határozatban, hogy amennyiben nem adjuk le a rendszámot, elvezet minket a hatóság, melynek költségét, km-enként 200 ft-ot nekünk kell téríteni. Szerencse, hogy közel lakunk az Örshöz...)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.