Most értem vissza 2,5 órásra sikeredett ebédszünetemből. (Senkinek sem hiányoztam. Minek jöttem vissza?) A Leroyban ebédeltünk Barátnőmmel, megünnepelendő az új állását és a sikeres kreszvizsgáját. (Most egy hétig párizsis zsemle, hihi.)
Utána beugrottunk a postára erkölcsi bizonyítványért, gondoltuk, hamar megjárjuk. Hát ehelyett TANULÓ munkatárs állt a pult túlsó végén, valamint nem egy, a sorban előttünk álló hölgy játszotta el, hogy békésen lobogtatott egy darab levelet, majd mikor sorra került, kikapta az addig gondosan bevásárlószatyornak álcázott nejlonból a postakönyvet és a hatalmas köteg, egyesével más és más elbánást igénylő küldeményt.
Ezután a sor tagjai előzékenyen segítettek a lelkes, de annál bambább postai alkalmazottnak. Az asztalról lecsúszni készülő billentyűzetet kapták el, vagy mutogatták az Enter, Backspace vagy "Z" billenytűket, mikor hol történt elakadás.
Lekapartuk az összes arcbőrünket kínunkban. Majdnem tettlegességig fajultunk, de akkor Barátnőm nem kapta volna meg az erkölcsi bizonyítványt...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.