Tudom, hogy abnormálisan büszke és egyenes hátú ember vagyok, gyakran be is verem a fejem mostanában... de ma felkerült a pont az i-re, legalábbis én így éltem meg, ami történt.

Reggel nagyon korán keltem, mert az autószerelőnél kezdtem (zöldkártya ügyben), ezért extra laza, pénteki (sőt szombati) outfitet kaptam reggel magamra (farmer, Roxy póló/nem a rádió, hanem a Quiksilver na/, kiszolgált Panama Jack /abban fáj a legkevésbé a sebem/). A cipőt le is dobtam, mert dörzsölte a heget. Szóval zokniban és játszóruhában szaladgáltam az iroda pontjai között, mikor csengettek, és engem kerestek. Ott állt velem szemben vagy 8 ember, kosztümben, öltönyben, kifogástalan biznisz szerkóban, és csodálkozva néztek, hogy én vagyok az X.Y? Mint kiderült, csak körül akartak nézni teljesen lényegtelen okokból kifolyólag, de a kibaszott kurva kedves főnököm elfelejtett szólni. Legalább a cipőm lett volna rajtam. Sárba tipor a világ.