Befejeztem a Für Elise-t. Ellentétben Szabó Magdával, aki elkezdte, de még nem fejezte be. Ugyanis 2 kötetes (lesz) a regény, ahogy azt Sherlock Holmes módjára kinyomoztam (elolvastam a fülszöveget). Remélem, már kész a kézirat, nehogy késő legyen... megőrülök, ha nem olvashatom el a történet második felét. Meg amúgy is.
Kishal vagyok én ahhoz, hogy bármi értelmeset próbáljak írni róla. Egyszerűen sokat ad, nagyon sokat. Ritka sokat. Illetve sűrűn sokat.
Felhívtam spontán a nagymamámat, amit sajnos nagyon ritkán teszek meg. Persze a Für Elise-ből sugárzó elmúlás-para miatt, de ezt neki nem mondtam. Jót beszélgettünk, örült. Pedig önzésből csináltam. (mondjuk az se megoldás, hogy önzetlenségből nem hívom fel...)
Kezdek zavaros lenni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.