Azon gondolkodom, hogy a melóról szóló bejegyzéseim valószínűleg tök unalmasak és senkit se érdekelnek, de ettől még írom őket. Elvégre nem jótékonysági intézmény a blogom, hogy Nektek jó legyen :) hanem az a cél, hogy ÉN, ÉN és ÉN leírjam, ami kikívánkozik... (ez egy önironikus mondat akart lenni)
Szóval most az van, hogy a vállalat jövője kérdéses. Több mint valószínű, hogy lesz vállalat a jövőben is, és az is megjósolható, hogy ha átszervezések, leépítések lesznek, akkor a hozzám hasonló kishalak lesznek a leginkább biztonságban.
De MEGINT az van, hogy nagyjából semmit se csinálunk, csak várjuk az ítéletet külföldről. Addig semmire sincs pénz. Pont ugyanez volt év elején is az előző cégnél. Már rohadtul elegem van ebből a lájtos létbizonytalanságból, meg abból, hogy hektikusan dolgozom, vagy sehogy, és nulla a motivációm. Tudom, keressek állást. Keresek én egyfolytában, csak túl drágán adom magam. De NEM AKAROK Tescóból öltözni és hóvégén bliccelve villamosozni. Ez a nehézség, ha valaki relatíve normális, vagy esetleg jó körülmények között nő fel. Utána nagyon nehéz egy ideig önerőből megközelíteni ugyanazt a színvonalat.
Igazából semmi bajom, csak unatkozom :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.