Az állatka az elmúlt heteket aktív vedléssel töltötte. (Novemberben. Érthető, a szobahőmérséklet mindig hasonló.) Ez azzal jár, hogy a lakás legkülönbözőbb pontjain fedezünk fel kisebb-nagyobb kék és fehér pihéket.
Lelkileg is megviseli az ügy, nem elég, hogy csapzott, szinte kilátszik a homloka, és kb. 10%-kal néz ki kisebbnek, mint amúgy. Ilyenkor depressziósan bámul maga elé hetekig. Nem akar kijönni, nem izgatja fel a salátalevél, nem reagál, ha szólítjuk. Mozdulatlansága még érthetetlenebbé teszi a tollpihék távoli pontoka jutását.
Tegnapra azonban túlesett a nehezén, mert hirtelen hangoskodni, mocorogni kezdett. Mikor kinyitottam a kalitka ajtaját, azonnal kisprintelt, meg sem állt a vállamig. Most már minden rendben.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.