Megvolt ezen a héten a 3. állásinterjú. És még csak csütörtök van... bár holnap nem megyek sehova.
Szinte ígéretesnek tűnt a dolog, de aztán leinformáltam a céget, és szertefoszlottak a remények, mert állítólag úgy szar az egész, ahogy van.
A legviccesebb momentum az volt, mikor a leendő főnöknőm kiejtette a száján a "síkosító" szót (a termékpalettát ismertette), és erre én szépen elpirultam. Persze a tudattól, hogy pirulok, még jobban pirultam. Asszem, megállt az érzelmi fejlődésem áltisk 8. osztályban...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.