Az a típus vagyok, aki húzza a száját a "biznisz karácsony" meg a költekezés, plázás hömpölygés miatt, de aztán megérzi a süteményillatot, és onnantól úgy érzi, egyszerűen NEM BÍRJA kivárni a szentestét.
Hát tegnap megcsapott a süteményillat, amit anyukámmal kreáltunk, a szokásos linzer formájában. Már "csak" hatot kell aludni. De addig még sok történnivaló van, például anyukám szülinapi vacsorája, aminek mi fogunk helyet adni a "rosszul felszerelt" kétszemélyes háztartásunkban. Kicsit stresszelek, de csináltunk próbafőzést, minden ehetőnek bizonyult, az apróbb hibákat meg kiküszöböljük "élesben".
A mai napon kívül még egyszer bejövök ide mint alkalmazott, aztán soha többé. Persze nyomaszt, hogy itt már megszoktam, stresszmentesre alakítottam a daily rutint, és mámegin lehet elölről kezdeni. És még hányszor, de ezen most nem vagyok hajlandó busongani.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.