Na megvolt a búcsú, persze hoztam a formám megint. Kérdezték a kolléhák, tudok-e franciául. Mondtam, nem nagyon. Erre elővettek egy Merci csokit, hogy ugye ezt azért tudom, mit jelent (cinkos kacsintás kíséretében)? Mire kiváló humorom ismét kitüremkedett a számon, és mondtam, hogy persze, ez egy tök jó autómárka. Annyira égő vagyok.
Na mindegy, ez is megvolt, mégsincs este...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.