Jahahajj, holnap végre eljön, amit vártam, első nap az iskolában... most már nem tartom olyan sürgősnek, hogy visszatérjenek a tevékeny mindennapok. El fogom mondani ezerszer a nevemet, majd megkérdezik, hogy szólitsanak, mert a keresztnevem alapból elég hosszú, mindenki becézni akarja. Én a legtöbb variációt utálom, de majd mosolygok. Persze erre fogok figyelni, ahelyett, hogy az ő nevüket memorizálnám. 

Hullafáradt leszek már délre, az biztos. Az új ingerek roppantul fárasztanak. Mondjuk ha még 1 napot itthon kéne töltenem, akkor öngyi lennék, még akkor is, ha láthatnám, milyen az élet a Melrose Place-en Sidney nélkül (asszem már vagy 2-szer végignéztem a teljes sorozatot, úgyhogy illene tudnom, de nem emlékszem).

Ja és holnaptól újra a BKV rendszeres ügyfele leszek, mivel az új munkahely kocsival kb. 1 óra lenne és fizetős parkolás, békávéval meg nagyjából 20 perc. Mégiscsak racionális ember vagyok, és csak 1 kicsit sajnálom magam, hogy vegyülnöm kell a tömegközlekedőkkel. Szegény Breki is halálra fogja magát unni.

Amúgy O fogalmazta meg velősen a helyzetet: az egy dolog, hogy menni kell holnap, az a baj, hogy ha nem tetszik, akkor is menni kell kedden is.

(mér kell nekem a 4. munkahelyemet fogyasztani 3 év alatt???)