Alapból nem vagyok fehérbőrű, de az évnek erre a részére rendszerint eljutok arra a sápadtsági szintre, hogy Hófehérkét hozzám képest etnikumnak nézik.
Ezen segítendő ellátogattam egy szoliba végre, az idén először. A fokozatosság ésszerű elvét alkalmazva kis dózissal kezdtem, majd pár nap múlva emeltem az adagot, bevállaltam 12 teljes percet. Bizonyára csőcsere volt, csak a pultos kislány elfelejtette említeni... Ugyanis estére úgy néztem ki, mint egy nagyra nőtt főtt rák. Most is sajog, bár már bebarnult picit. Au.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.