Mostanában számos jelét tapasztalom, hogy már egyáltalán nem vagyok olyan fiatal. Most nem az ősz hajszálakra meg a ráncokra gondolok.
Múltkor például megláttam egy hatalmas nyers pulykamellet a spárban, és nem az volt a reakcióm, hogy "fúúúj nyers hús", hanem hogy "de szép".
Kabátvásárláskor a legreményteljesebb üzletnek a Marks & Spencer bizonyult.Már nem tegeznek le feltétlenül az eladók.
Az aerobik teremben irigykedve nézem a 20éveseket, hogy milyen jól bírják.
Buli után még este elmosogatok, vagy legalábbis beáztatok.
Vannak nálam fiatalabbak a melóhelyen.
Már nem kérdezik meg, melyik suliba járok.
Felhívom a nagymamámat a névnapján, anélkül, hogy anyukám előzetesen szólna. (vagy legalábbis másnap.)
Nem emlékszem, mikor buliztam utoljára hétköznap. (vagy csak elittam a memóriaegységeimet)
Már átfutott az agyamon, hogy a harmincadikat tényleg meg kéne majd ünnepelni.
Azt álmodtam a minap, hogy anyuka vagyok. (és meg se ijedtem ettől túlságosan.)
Közeledik a középkor.
Update: jazzt is hallgatok és önszántamból leolvasztom a hűtőt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.