Ritkán írok mostanában, mert itthon mindig lefagy, máshonnét meg nem az igazi.
Sznóbordoztunk a hétvégén. Pár órával ezelőtt még a Tátra egyik csúcsán álltam a napsütésben, és felülről néztem a felhőket. Talán lebarnulni is sikerült, olyan ragyogóan sütött a nap.
Schengen amúgy csodálatos dolog, most lépem át a határt autóval másodszor, és lenyűgöző, hogy éppenhogy csak lassítani kell, a határállomás amúgy teljesen kihalt. Mindkétszer volt nálam útlevél, nem tudom, még hány alkalom kell, hogy ne érezzem szükségét. Hiába, a berögződések ebben a korban már nehezen változnak...
Amúgy hulla vagyok, mert 800 km vezetést, pár lecsúszást és némi boxszerelést iktattam be 48 órába. Dehát egyszer élünk, pihenni meg majd a sírban...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.