Mostanában azzal őrjítenek meg a kollégák, hogy amikor (rendszeresen) kinézem a szájukból a falatot, és nagyokat nyeldesve követem a villájuk útját a tányértól az ajkukig (desszertek, császármorzsa, mákosguba, csokitorta stb esetén), akkor azt mondják, nem értik, én miért nem eszem, hiszen nekem szabad, mert sovány vagyok. Képtelenek felfogni, hogy éppen azért nem vagyok olyan elhízott disznó, mint a többségük, mert NEM eszem ilyeneket minden alkalommal, mikor szeretnék.
Tegnap 410 kalóriát égettem el a stepperen, de utána kenyeret ettem meg pisztáciás Deli csokit. De azt már nem látta senki.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.