3 szimpatikus példány volt első pillantásra:
- egy albínó madárka, aki terpeszben állt a kalitka alján és meg sem mozdult; szemmelláthatóan meditált
- egy ügyetlen kék, aki próbált feljutni a rúdra, de a többiek mindig lekergették
- egy másik kék, aki csőrrel tartotta magát a rúdon, ami feltűnően sok erőfeszítésébe került, de nem adta fel (szerintem csőrre gyúrt)
szóval aranyosak voltak. Lehet, hogy ma meg is lesz a szerencsés, ha addig nem gondoljuk meg magunkat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.