Tegnap volt egy kellemetlen, ugyanakkor pozitív élményem. Elmentem edzeni, utána beugrottam a Sparba. Rossz szokásom szerint a pénztárnál begyömöszöltem mindent az edzőtáskámba, majd fizetni akartam a bankkártyámmal.  Nem találtam. Kezdtem szépen izzadni. Remegő kézzel tapogattam a zsebeimet, közben mélyeket lélegeztem. Pénztáros hölgy unott hangon megkérdezte, hogy "akkor sztornó?", én meg ránéztem a félig nyitott sporttáskámra, amiből kilógott a cipőm, abból félig kikandikált egy belecsúszott paprika, és nagyon égtem.
A mögöttem álló fiatalember csendesen megjegyezte, hogy ha nem sért meg, akkor szívesen kifizeti, és majd megadom neki valamikor, neki is volt már ilyen, tudja, mit érzek most. Mondtam, hogy természetesen szó sem lehet róla, de megint ráesett a pillantásom az edzéscucc-bevásárlás-mixre. És eszembe jutott, hogy kártyával fizettem az edzésen és bizonyára fent hagytam. Úgyhogy köszönettel elfogadtam a segítséget, majd felszaladtam a kártyámért. Szerencsére megvolt, így azonnal rendezni tudtam a tartozást. 
A fiatalember még egyszer elmesélte, hogy milyen csúnyán néztek rá hasonló helyzetben, majd szép napot kívánva távozott. Megköszöntem. Most valami frappáns mondat kéne a végére, hogy vannak még jó emberek...