Az elmúlt hetekben 2 állásinterjún voltam (kb 6-ra jelentkeztem, nem rossz arány). Tudjátok, a lila ruhás hölgynél az álompozícióért, meg a műveltségi-excel-angolfordításos teszten. (Ha nem tudjátok, megbocsátok, én se tudom követni).
A tesztesek visszahívtak, hogy átmentem a rostán és szeretettel várnak a következő fordulón, de még nem tudják, mikor lesz, mert még folyamatban vannak az írásbelik (most komolyan, ezek többszáz emberrel megiratják a nyomi tesztjüket egyetlen üres hely miatt?).Lilaruhásék pedig küldtek mailt, hogy még nem történt semmi, mert a megbízójuk nem nyilatkozott eddig.
Szóval egyik sem kukázott ki. A sors szokásos fintora, hogy az "előléptetésem" óta kellemesebben érzem magam, kaptam egy csendes-kedves szobatársat, aki folyton finomakat majszol és engem is ugyanerre kényszerít, és a fizetésem is lassan több, mint amennyit el tudok
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.