Ma is hódoltam a kedvenc hobbimnak: állásinterjún voltam. Ez megint olyan utolsó utáni kör volt magával az atyaúristennel, ami után már tényleg csak 1-2 forduló várható, hogy utána a nemem miatt mégse engem válasszanak. (az elején ez ugye nem látszik)
Na mindegy, ha kevésbé cinikusan közelítem meg a eseményt, akkor azt kell mondjam, hogy eddig tetszik, amit láttam, és ha engem akarnak, akkor megyek. Pedig messze van és kevesebb a fizu. Tessék megint drukkolni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.