Ma kishíján úgy jártam, mint az egyik IKEA-reklámban. Itt volt a tulaj 5 éves kisfia, aki a szülőket várta. Egy ideig szórakoztattam, körberajzoltuk egymás kezét, meg nézegettük a Garfield újságokat, de aztán elunta magát (asszem, nem vagyok egy született óvónéni), és elkezdett körbemászkálni a lakásban. Az első kérdése az volt, hogy "mér van ilyen rendetlenség?" persze a szülei is hallották. Aztán megkérdezte, hogy azért vannak-e szerteszét pénzdarabok a lakásban, mert nekünk nem kell? Akkor nekiadjuk? Meg hogy ha én alszom a franciaágyon, akkor hol alszik a "másik lány". Szóval kezdtem izzadni, amikor közölte, hogy lát 2 "ceruzát" a kanapé mögött, és kiszedi onnét. Én már oda se mertem nézni, de az orrom alá dugta a kezében lévő ceruzát plusz tampont. Szerencsére nem firtatta, hogy ez meg milyen ceruza és mért nem fog, így nem kellett idő előtt felvilágosítanom.