Ballag a medve

Hát megjöttünk. Voltak jó és rossz dolgok, nem is tudom, melyikkel kezdjem, na majd ahogy eszembe jut. Először is: ha valaki tudni szeretné, hol NE szálljon meg Korfun, akkor az írjon nekem, szívesen elárulom. Én igazán városi ember vagyok, de ilyen mértékű csendháborítás létezését nem feltételeztem volna (legalább rájöttem, hogy a La Bamba című számot utálom a legjobban a világon). Ugyanis minden kibaszott este műsor volt a szállodában éjfélig, de olyan hangerővel, hogy a szobában beszélgetni is problémás volt (La Bamba volt a buli csúcspontja). Márpedig nekem a pihenés, a 7-nél több óra alvás is a nyaralás részét képezi. Reggel 7től ajtócsapkodás, ha reggeli után vissza akartál feküdni, akkor elkezdődött a szoba alatt az aerobik meg a salsa óra max hangerővel. Én nemtom, ezek mit képzelnek, na mindegy, kár ezen mérgelődni a továbbiakban. Viszont tengerre néző szoba, finom ételek, kedves emberek satöbbi. Isteni Chevrolet Matizokat lehetett bérelni jutányos áron, meglepően jó kis autó, és rozsdabarna színben annyira okádék ronda, hogy az már bájos. Úgyhogy be is jártuk a szigetet, gyönyörű az egész, Sissi kastélya (tudott élni az a nő, bár igazából nem volt egy Romy Schneider a képek tanúsága alapján, de az én fejemben már csak így marad meg, jobban is jár), a hegyek az odáig vezető félelmetes szerpentinnel, a néhol tényleg türkizkék tenger, az elviselhető mennyiségű részeg angol, a gyros meg a tintahal karikák (nyál összefut a szájban). Volt még közös bulizás a haverokkal, akik véletlenül pont akkor mentek pont oda mint mi (ittunk egykevés Bacardit hehe), meg repülők lesése egy kis hídról, ami a kifutópálya után ível át egy tengeröblön, és a fel-leszálló gépek mintha karnyújtásnyira haladnának el. Meg volt középfül-gyulladás (by Barátnőm), antibiotikum-kúra, eldugult fül (legalább kevésbé zavarta a labamba). És elképesztő mennyiségű monokinis nő. Persze sosem azok mutogatják, akiknek kéne.