Elmesélem, mi történt itt a munkahelyen valamelyik reggel, hogy érzékeltessem, milyen légkörben vagyunk.
Én szépen beértem időben, és azt tapasztaltam, hogy a kis szobánk ajtaja be van zárva (ahol ketten ülünk a kisfőnökkel). Azt sem tudtam, addig, hogy zárható. Az volt az első gondolatom, hogy kirúgtak, és kezdtem fejszámolni, mennyi pénzem van és az mire elég.
Felhívtam Kisfőnököt, aki még úton volt, hogy tud-e valamit, mért vagyunk kizárva. Mondta, hogy nem tudja, de derítsem ki, és még időben szóljak, ha már nem kell bejönnie, mert akkor nem vergődik át a dugón feleslegesen.
Eközben bejött Kolléganő, akinek az asztalára tettem a táskámat és a belépőkártyámat. Meglátta az idegen cuccot, és arra gondolt, biztos ki van rúgva, és mihez kezdjen a szabad délutánjával.
Szinte csalódottak voltunk, mikor kiderült, hogy valami árut zártak ide be, mert csak ennek a szobának van kulcsa.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.