Ritka nyomi a hangulat, biztos az idő miatt, meg a nyomasztó álmok, amik mindig a munka-para köré szerveződnek, túl sok megfejtést nem igényelnek. (Például most állnom kellett az asztalom mellett és nézni, ahogy a főnök turkál a személyes cuccaim között, és ami megtetszik neki, azt elviszi, például leszedte a falról azt a selyemfestést, amit P barátnőm csinált nekem születésnapomra pár évvel ezelőtt.)
Mindjárt megyek "ugrálni a balettbe", a sport segít, meg utána családi mozizás lesz, a Para című filmet nézzük.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.