Ma végre rávettem magam, hogy áthozzam a nagymamámat megmutatni neki, hogy élünk az új lakásban (amit részben neki köszönhetek). A hezitálás oka, hogy még mindig kérdéses, hogy ő mit gondol az "életformánkról". Unom a magyarázkodást, hogy ki hol alszik, meg a váratlan kérdéseket, pl. "és a szennyestartó melyikőtöké?".

Általában azt hiszem, hogy már rájött, de aztán mindig kérdez valamit, amiből kiderül, hogy egyszerűen vénlánynak tart (LOL). Legutóbb hangosan suttogva (!) kérdezte, hogy "és a kislány rendesen fizeti neked a lakbért?" 

Nem olyan egyszerű ez, de szerintem már így marad.