Elbúcsúztattak. Kaptam ajándékot (Stahl-szakácskönyveket) meg jókívánságokat. Fizetést és papírokat nem, dehát ne legyek telhetetlen.
Az volt csak roppant kellemetlen, hogy egész délután olyan erős hasgörcsöm volt, mintha a méhem köré kötöttek volna egy kötelet, és egyre szorosabbra húzták volna rajta a csomót. Így jó esélyem volt, hogy elhányom magam a kör közepén. Aztán szerencsére mégse, és a cataflamtól el is tompultam, így egy közepesen kellemes szürreális emlék az egész. Az egész elmúlt 1 és negyed év.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.