Igazából kezd bosszantani, hogy mindig olyan cégnél dolgozom, ami pont megszűnik/átszerveződik/leépül. Mondjuk ide úgy jöttem, hogy tudtam, hogy ez lesz, és azóta sem bánom egy percig sem, hogy ott hagytam azt a lelki nyomortanyát. Ráadásul eddig mindig megúsztam valahogy munkanélküliség nélküliséggel, és legalább rendkívül gyorsan alkalmazkodom újabb és újabb munkakörnyezetekhez. Továbbá már semmin sem tudok csodálkozni.
De ez most mindegy, mert hétvége van, enyhülő alhasi fájásokkal.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.