Hétvége. Általában legkésőbb dél körül felébredünk valamelyik szomszédra (én füldugóval alszom, úgyhogy az is gyakori, hogy Barátnőmre ébredek, aki a füldugón átkiabálva szidja a hangos szomszédokat).
Átmászunk a nappaliba, a kanapéra, én kimegyek reggelit csinálni.
Mindenki facebookot, emaileket stb. néz.
Én hamar megunom, és a következő kérdéssel idegesítem halálra Barátnőmet: "Mi a következő napirendi pont?" Először úgy tesz, mintha nem hallaná. Nem hagyom annyiban, sorolom a lehetőségeket: squash, bicajozás, futás, séta?
Úgy tesz, mintha viccelnék. Ezen a ponton megsértődöm, mormogok a zsírtartalékokról, az ülőmunkáról, arról, hogy ki tudja, meddig lesz még jó idő. Ekkor szerepet cserélünk, és Barátnőm kezdi eröltetni a sportfoglalkozást. Én vállvonogatva tiltakozom, majd beadom a derekam. Elviselhetetlen vagyok?
Jövő hétvégén nem lesz ilyen dilemma, mert Prágába megyünk, juhé! Állítólag isteniek a squahpályák arrafelé.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.