Pénteken olyan szavak hagyták el az ajkaimat, mint hogy "nem vagyok köteles ezt a hangnemet eltűrni", meg hogy "zárjuk ezt le kulturáltan, ami nem megy, ne eröltessük". Nem mondom, hogy átgondoltam, egyszerűen betelt a pohár. A vége az lett, hogy hétfőn egy kolléga mint "moderátor" segítségével megpróbáljuk még egyszer, utoljára megbeszélni a dolgokat. Ami pont a születésnapom lesz, de az végülis mindegy.
Jó érzés, hogy végre kiálltam magamért, de még nagyon sokat kellene fejlődnöm ezen a téren, és az alap hozzáállást kéne megváltoztatni (nem a lelkemre venni stb), ami egyelőre kurvára nem megy. Hát kiváncsi leszek, a tudat mindenesetre megnyugtat, hogy nem kell mindent eltűrni. Ugye.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.