Onnan tudjuk, hogy közeleg a karácsony, hogy extra méretű ruhadarabokat próbálgatunk, és ha szemmelláthatóan lóg rajtunk, akkor komoly arccal bólintunk, hogy "ez pont jó lesz", majd ballagunk a kassza felé a szajréval.
(Igyekeztem teaser jellegű első bekezdést írni, és remélem, hogy most mindenki izgatottan olvas tovább, magában ilyen kérdéseket halmozva, hogy "ezt most hogy? mért kell extra méretű ruhadarabot venni karácsonykor? talán sokat esznek majd? tudni akarom!")
Hogy eloszlassam a kételyeket: ez a szokásunk abból fakad, hogy anyukám volt olyan peches, hogy karácsony környékén született, és a névnapja is szorosan az ünnepek körül van. Ebből következően egyszerre kell neki rengeteg ajándékot venni, amitől apukám már október végén izzadni kezd és próbál minket rávenni, hogy menjünk el együtt ajándékot venni (azt már megtanulta harmincvalahány év házasság után, hogy egyedül nem szabad elindulnia, ha nem akar duzzogást a fa alatt).
A klimax általában valóban az, mikor O előjön a próbafülkéből 2 számmal nagyobb méretű blúzban, és megállapítjuk, hogy "pont jó", és ezt ellenállhatatlanul viccesnek tartjuk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.